MADÁRPÓK Ficánka és Halkirálynő kedvence
Bevezetés
Egzotikussága ellenére könnyű madárpókot tartani. Nem mindenkinek ideális jószág, hiszen nem lehet dögönyözni, simogatni, nem dorombol és nem hozza vissza a labdát sem. Nyugodtan gubbaszt a fészkében, és unalmában néha hálót sző. Sokféle formájú, színű és méretű madárpók van, és a tartásuk során még némi egyéniséget is felfedezhetünk bennük. Mielőtt madárpókot vásárolnánk, érdemes megszívlelnünk néhány jó tanácsot. A "mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv érvényesüljön: ha nem emeljük fel a pókot, akkor nem is ejthetjük le, így nem lóghat meg, de nem is haraphat belénk. A pókok 6-10, de esetleg 20 évig is elélnek, így nagy felelősség a tartásuk. A hímek sokkal rövidebb életűek, mint a nőstények. Zárt lakhelyen tartsuk a pókot, mert nagyon fürge és könnyedén meglép. Gyerekek csak felügyelettel tartsák. Megunt pókot szabadon engedni nem szabad. Mások ijesztgetése a pókkal nem poén, hanyagoljuk. Története Tarantella, tarantula vagy madárpók? A köznyelv a nagyobb méretű pókokat illeti ezekkel a nevekkel, függetlenül a pók valódi fajától. A tarantula nevet először a dél-olaszországi Taranto városának környékén élő farkaspókokra használták. A kedves madárpók elnevezés pedig abból a tévhitből ered, hogy az óriáspókok madarakkal táplálkoznak. Annyi valóságalapja azért van a névnek, hogy ezek a pókok mindent elfogyasztanak, amit el tudnak kapni: rovarokat, békát, denevért, kisebb gyíkokat és kígyókat, s akár egy madárfiókát is. Beszerzése Állatkereskedésben juthatunk madárpókhoz. Ha a kiválasztott pók lábait a hasa alá húzza, és lassan vagy egyáltalán nem mozog, akkor valószínűleg döglött, ne vegyük meg. Fontos, hogy az eladótól megtudjuk a pók tudományos nevét, hogy utána tudjunk nézni később az állat pontos igényeinek. Általános szabály, hogy minél nagyobb, annál drágább a pók, még akkor is, ha már nem fiatal. A legkisebb madárpók 3 cm lábterpesztésű, a legnagyobb akár 30 cm-re is ki tud nyújtózni. Az állat helyének kialakítása Eredeti élőhelyén a madárpók vagy vándorló, vagy helyhez kötött életet él. A terráriumban (viváriumban) mindenképpen helyhez kötött sorsa lesz, így megfelelő búvóhelyet kell létrehozni számára. A négy legfontosabb dolog, amire ügyelnünk kell: a biztonságosan zárható és kellően nagy tárolóedény, a megfelelő étrend, az állandó vízforrás, valamint a pók eredeti élőhelyi klímájának ismerete (mennyi fényt, meleget, párát kíván). A tárolóedény lehet terrárium, műanyagdoboz, vagy akár befőttesüveg is. Az edény mérete attól függ, hogy talajlakó vagy fán lakó pókot tartunk benne. A talajlakó pókok robusztusabbak és ha magasról esnek le, összetörhetik magukat. Inkább lapos edényben érzik jól magukat, amelynek alján vastagabb talajréteg van (vulkánszerű lyukat ásnak bele, abban alszanak). A fán lakó pókok ritkábbak, agresszívebbek, nyújtott alakúak és hosszú, vastag lábuk van. Magas terráriumban érzik jól magukat, amelyben van kérges faág, amelyre felépítik harang alakú hálójukat. A legtöbb pók kiválóan mászik a síküvegen, tehát fontos a jól záródó fedő. Egy viváriumban csak egy pók helyezhető el, mert a területi viták elmérgesedésekor a nagyobb megeszi a kisebbiket. A terrárium aljára rétegezzünk két centi nedves tőzeget, majd erre terítsünk egyszerű virágföldet. Etetés-itatás A madárpók ragadozó, és mindent megeszik, amit el tud fogni és meg tud ölni. A tücskök, a legtöbb bogár, sáskák, giliszták, molylepkék és más férgek mind kiválóak élelmezési célokra. Ne adjunk neki olyasmit, amelynek mérete a pók potrohánál nagyobb, mert azt nem támadja meg. Ha több tücsköt veszünk egyszerre, érdemes őket almaszelettel, uborkával, sajttal és persze ivóvízzel táplálni, mielőtt a póknak adnánk őket. A tücsök egyébként nagyon gyorsan nő, így előfordulhat, hogy következő héten már nagy lesz a póknak. Egyszerre csak annyi zsákmányt adjunk a madárpóknak, amennyit rögvest elfogyaszt, hiszen a randalírozó maradékok élve zavarják a pókot sziesztázás közben, holtan viszont megromlanak. Hetente egyszer-kétszer elég etetni a pókot, gyakrabban csak akkor, ha láthatóan nagyon éhes. Furcsa étkezési szokásaik vannak, úgyhogy előfordul, hogy 3-4 hétig nem esznek semmit, majd hirtelen zabálni kezdenek. Ha sok az ennivaló, akkor behálózzák és elteszik későbbre. Vedlés előtt sem esznek sokat. A nedvességet a zsákmányállatok testéből nyerik, de előfordul, hogy megszomjaznak, így mindig legyen friss vizük. Egy műanyag kupak, benne egy darabka szivaccsal kiválóan megfelel. Gondozás Fontos, hogy a madárpók helye szellőzzön, de elegendő, ha rácsos tetőt alkalmazunk, vagy fúrunk a tartóra néhány apró lyukat. A legtöbb pókfaj 60-80%-os páratartalmat kíván, és ennek hiányában könnyen kiszárad. A téli fűtés és a nyári klímaberendezés veszélyes lehet számukra, ezért ha úgy érezzük, száraz a környezet, akkor spricceljünk vizet a terrárium belsejébe. A madárpóknak fontos a búvóhely: ha kialakítunk neki egy kis odút, akkor azt mesterien felfejleszti a környezetében található tőzegdarabkákkal és saját hálójával. A hálójuk egyébként többnyire csak kötőanyag, amelybe különféle anyagokat szőnek, vagy csak lógatják az egészet egy faágról. A pókoknak nincs saját testhőmérsékletük, ezért fontos, hogy mindig kellemes melegben, szobahőmérsékleten tartsuk őket. Ha nem lenne meg a számukra optimális 23-29 °C, akkor rakjunk be egy gyenge, 10 W-os izzót hozzájuk, amelynek fényében sütkérezhetnek, vagy alkalmazzunk melegítő tálcát.  A közvetlen napfényt nem szeretik a pókok. Éjjel legyen kb.  10 °C-kal hűvösebb, mint nappal. Ha a pók a hátán fekszik és régóta nem eszik, akkor sem halott, ne érjünk hozzá, mert mindig a hasára szorított lábakkal, féloldalasan fekve pusztul el. Vedlés A pók csak akkor nő nagyobbra, ha levedli a kinőtt kitinpáncélját. A közelgő vedlést a besötétedő bőrszín jelzi. Általában egy-két órát vesz igénybe. Ha sokat bajlódik a pók, akkor kiszáradt a bőre, és jót tesz neki a nagyon enyhe, 5%-os glicerines oldat, finoman a hátára permetezve. Ha egy napig tart a vedlés, akkor egy csipesszel óvatosan segítenünk kell a póknak, hogy kibújhasson a régi ruhájából. Vedlés után a pók nagyon sérülékeny, úgyhogy ilyenkor nem szabad hozzáérni, etetni (a tücsök is elbánik vele), ijesztgetni. Néha leszakad a lába vedléskor, de általában a következő alkalommal újból kinő.

ÉKSZERTEKNŐS
Bevezető
Az ékszerteknősök barátságos állatkák. Hamar megszokják környezetüket. Ha mindennap azonos időben és valamilyen jelzés kíséretében etetjük őket, a jelzés hatására szinte rohannak az etetés helyére és nyakukat nyújtogatva várják a számukra ínycsiklandó falatokat, ezáltal is örömet szerezve gazdájuknak!   Története Az ékszerteknősök Észak- és Dél-Amerikából származó, vízben élő állatok, pontosabban nem is egy fajt takar ez a kifejezés, hanem több rokonfajnak a gyűjtőneve. Az állatkedvelők figyelmét mindenekelőtt apró termetükkel hívják fel magukra, ugyanis a kereskedelemben kapható példányok nagysága csak ritkán haladja meg a tízforintos fémpénz méretét. Elöljáróban fel kell világosítanom a kedves olvasót, hogy megfelelő táplálás mellett ezek az apró állatkák szépen növekedésnek indulnak és általában elérik akár a 20 cm nagyságot és a 25 éves életkort is. Beszerzése Az állatkereskedésekben kapható teknősök többsége egyenesen Amerikából érkezik. Az egészséges ékszerteknős egyenesen úszik (a féloldalas mozgás tüdőgyulladás jele lehet), páncélja kemény. A puha páncél valamilyen hiánybetegségre vezethető vissza.  Az állat helyének kialakítása Az ékszerteknősök elhelyezésére úgynevezett akvaterráriumot kell berendeznünk, ami azt jelenti, hogy a megfelelő méretű üvegterráriumot (pl. 50x30 cm alapterületű, 30 cm magasságú) úgy kell berendezni számukra, hogy egyik felében mintegy 10-12 cm mélységű, úszkálásra alkalmas víz legyen, a másik felében pedig olyan kavics-, illetve sóderaljzatot képezzünk ki, amelyre a teknősök ki tudnak mászni, tehát lejtőt alakítsunk ki a vízben. A teknősök nagyon szeretnek sütkérezni és általában kedvelik a meleget, ezért a víznek el kell érnie a 25-26 °C-os hőmérsékletet. Ezt megfelelően fűtött lakásban könnyen megteremthetjük csekély belső fűtéssel, közismert akváriumi fűtőberendezésekkel. Ha az akvaterráriumot nem tudjuk úgy elhelyezni, hogy naponta több órás napfény is érhesse, tanácsos olyan világítást készíteni, mely bizonyos hőt is sugározva lehetőséget nyújt teknőseinknek a sütkérezésre. A vízbe vízinövényeket telepíteni nem szükséges, de a "szárazföldi" oldalra nyugodtan ültethetünk olyan növényeket, amelyek kedvelik a sok vizet (vízipálmákat, zöldikéket, filodendronokat, pletykákat stb.). A betelepítésnél gondoljunk arra is, hogy teknőseink viszonylag rövid idő alatt elszennyezik a vizüket, ezért gyakrabban kell azt cserélni. Ilyenkor nagyon ügyeljünk arra, hogy a friss víz hőmérséklete megegyezzen az eredetivel! Ha szűrőberendezést működtetünk, ezek a vízcserék lényegesen ritkábban szükségesek. Etetés-itatás Az ékszerteknősök ragadozó állatok, ezért táplálásukra elsősorban az élő eleségek jöhetnek számításba. Ilyenek az apróbb halak is, ezért a teknősöket soha se tegyük hallal betelepített akváriumba, mert ez drága játéknak bizonyulhat. Szívesen fogyasztják az élő vízibolhát, tubifexet, a nagyobb példányok az élő lisztkukacot, lepkéket, legyeket. Alkalmilag jó étvággyal bekebelezik az élő szúnyoglárvákat is. Élő eleség hiányában elfogadják a szárított vízibolhát, szárított kandicsrákot, hangyatojást is. Vigyázzunk, nehogy túletessük! Míg az apróbb példányokat naponta kell etetni, addig a nagyobbakat elegendő kétnaponta is. A túletetés következtében felgyorsul a növekedésük, és egykettőre azt vesszük észre, hogy a szinte ékszerként csillogó aprócska teknőc szépen fejlett zöld állattá növekedett, amelynek csupán a színe tér el a jól ismert hazai mocsári teknőstől. Az eleséget mindig a vízbe adjuk. Mindig csak annyit, amennyit az állat 10-15 perc alatt elfogyaszt. Még jobb megoldás, ha etetés céljából a teknőst kiemeljük szokásos helyéről (pl. egy lavórba) és csak az etetés befejeztével helyezzük vissza. Ezzel lényegesen csökkenteni lehet a terrárium vizének beszennyeződését. A lisztkukacot, lepkéket kis csipesz segítségével is etethetjük. Ezt a módszert állatkánk gyorsan elfogadja, és jókedvűen kebelezi be az ily módon felkínált falatokat is. Gondozás Ne feledkezzünk meg az ásványi anyagok, vitaminok pótlásáról sem! Ha nem áll módunkban rendszeresen apró halakat, csigákat beszerezni, szükséges heti egy-két alkalommal kevés sovány marhahúsdarabkában kalciumfoszfátot vagy szépiareszeléket adni, és ezt csipeszről kínálva a teknőccel lenyeletni. A vitaminok pótlása is hasonló módon történhet. Nem árt, ha egy-egy salátalevélkét is megkísérelünk elfogadtatni kedvencünkkel. Az ékszerteknős társaságkedvelő, ezért helyes több példányt is együtt tartani. Figyeljük az állatok viselkedését. Rendellenesség észlelésekor haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz vagy kérjük ki gyakorlott terrarista tanácsát. Ez különösen akkor elengedhetetlen, ha a páncél puhulását észleljük! Szaporítás A teknősök tojással szaporodnak. A teknős nem utódgondozó, eredeti élőhelyén a tojások kiköltését a napra bízza. Mesterséges keltetés esetén gondoskodnunk kell a megfelelő páratartalomról és hőmérsékletről. Az ékszerteknős-tojások kiköltéséhez 95%-os páratartalom, illetve 27-29 °C-os hőmérséklet szükséges. A tojások forgatását kerülni kell. A kis teknősök 100-120 nap alatt bújnak ki a tojásból.