Kitől, mit, mikor tanul a kis delfin? A kis delfinek fejlődése sokban hasonlít az embergyerekéhez: egyrészt ők is elsősorban hasonló korú társaiktól lesnek el új viselkedési mintákat, másrészt a játék náluk sem csupán a mókáról szól; a hangsúly inkább a mozgássoron, az aktivitáson van. A kis delfinek fejlődéspszichológiájával foglalkozó kutatók mostanáig az anya által átadott vielkedési és kulturális mintákra és azok átvételére koncentráltak. Egy új kutatás szerint azonban a delfinborjúk viselkedését anyjuknál sokkal határozottabban befolyásolják kortársaik. A megfigyelést a pszichológusok végezték,kutatási eredményeikről pedig először a Wildlife című magazin augusztusi számában egy, az állatok intelligenciájával foglalkozó terjedelmes cikk részeként számoltak be róla. Kitől les el új mintákat a kis delfin? Az egyetem diákjai és kutatói hatéven keresztül végeztek megfigyeléseket a gulfporti ócenáriumban.Kutatásuk célja annak kiderítése volt, hogy a kis delfinek kitől, milyen helyzetekben sajátítanak el új viselkedési mintákat. A vizsgálódás helyéül azért édesvízi ócenáriumot választottak, mert így a kis delfinek születésétől tudták követi pszichés és szociális fejlődésüket, másrészt így a megfigyelés is könnyebb volt, mint nyílt vízen. A kutatók kilenc, hét évnél nem idősebb delfin viselkedését és szociális interakcióit figyelték napi egy-két órán keresztül. (A delfinek körülbelül tízévesen érik el a felnőtt kort.) A kutatás kezdetén úgy vélték, hogy a fő mintaátadó az anya. Ehelyett azonban azt találták, hogy bár az anya meghatározó, még nagyobb befolyással bírnak a hasonló korú játszótársak. Azt tapasztalták, hogy a delfinborjúk új viselkedési mintákat leggyakrabban játék közben sajátítanak el, tulajdonképpen más kis delfinek magatartásának lemásolásával. Az apa nem vesz részt a nevelésben A vadon élő delfinek rajokban, kisebb csoportokban vándorolnak. A raj tagjai kor és nem szerint többnyire homogének. A felnőtt hímek például együtt vándorolnak, így csak ritkán fordul elő, hogy kölykeik fejlődésében bármilyen szerepet vállaljanak. A nőstények gyakran azonos időben szülnek, így a kis delfinek hasonló korú társak között nőnek fel. A kis delfinek játékát gyakran különféle játékszerekkel stimulálják a kutatók, ám enélkül is remekül elszórakoztatják magukat – buborékot fújnak, bírkóznak, hagyják magukat más borjúk által víz alá nyomni. A legtöbb emlős állat élvezi a játékot, ám a delfinek valószínűleg nem csak élvezetet, kihívást is találnak benne. A játék nem csak élvezet - kihívás is Egy kardszárnyú delfin például megtanulta, hogyan kell a halra vadászó, vízfelszínre szálló sirályt elkapni, szájával megragadni, úgy, hogy a madarat nem öli meg közben. Amikor a mozgássort begyakorolta, újabb és újabb kihívásokat keresett magának: már nem a vízfelszínen igyekezett elkapni a madarat, hanem egy méterre a levegőben. A kis bálna sokszor hibázott, de egyre gyakrabban sikerült neki. Mivel kezdetben fiatal, tapasztalatlan sirályokat sikerült így csapdába csalnia, egy idő után ravaszabb, idősebb madarakat szemelt ki. Csakúgy, mint az embergyereknél, nem csak maga a játék, hanem az aktivitás, a mozgássor volt a fontos. A University of Southern Mississippi kutatói megfigyeléseiket a Mexikói öbölben, vadon élő delfineken folytatják.